Aki nem ismeri Vassula Ryden "Igaz Élet Istenben" (True Life in God) mozgalmát, annak javaslom, ne is ismerje meg. Mivel azonban egy ideig kénytelen voltam foglalkozni ezzel a témával és az egyik legjobb iskolapéldája a "vírus-taktika" gyakorlati alkalmazásának, amelyben az ördögi trükkök egész tárháza benne van, talán nemcsak azoknak lehet hasznos az alábbi elemzés, akik ismerik a fenti álprófétanő munkásságát - de aki ismeri, annak mindenképpen.

Általában a XX-XXI. században (az idők végén) divatba jött a neokarizmatikusság, magánkinyilatkoztatások. Első ránézésre ezek a kinyilatkoztatások nem tűnnek kimondottan rossznak, mélyebb vallásos életre buzdítanak, ismert hitigazságokkal foglalkoznak, keresztény témákról és a jelen/jövő világról adnak többletinformációt és mintha tényleg a Szentháromság vagy Szűz Mária szólna belőlük aggódó szeretettel népéhez. Egészen addig érdekes, káprázatos, személyes és legfeljebb csak maximum néha furább és szokatlanabb lesz a jelenség, és vagy átadjuk magunkat az új kegyes üzeneteknek vagy áthárítjuk a forrás megítélését másra, amíg nem kezdünk józanabb következetességgel figyelni az apróbb zavaró jelekre, a valós gyümölcsökre. Mert amint ezekre figyelünk, egyre inkább elmúlik a bizonytalanság és egy iszonyatos ördögi logika részletei bontakoznak ki a szemünk előtt, ami a "vírus-taktika" zseniális és gonosz alkalmazása! Amint leleplezzük a valódi ördögi forrást, lavinaszerűen összeáll az egész ördögi megtévesztés minden részlete.

Maguk a kinyilatkoztatások úgy keletkeztek, hogy Vassula Ryden asszony a spiritisztákra jellemző automatikus írással (vagyis, hogy a médium fog egy papírt és íróeszközt és innentől a szellem vezeti a kezét és írja a papírra az üzeneteket) kezdte írni egy szellemi lény üzeneteit, aki Dánielként, Vassula őrangyalaként mutatkozott be. Ez a fajta automatikus írás másokra is jellemző volt, akik a legbotrányosabb sátáni tanokat adták át az emberiségnek pl. Walsch: "Beszélgetések Istennel" c. könyvében, amit hányinger nélkül nem képes végigolvasni egy valódi hívő sem. A Biblia sohasem beszélt erről a módszerről, amelyben egy emberi médium ilyen irányítást kell, hogy adjon maga felett másnak, de nem is jellemző Istenre és angyalaira, hogy ilyen természetellenes, erőszakos, zsarnoki módon veszik fel a kapcsolatot az emberekkel. Az angyalok tisztes távolságot tartanak, tiszteletben tartják az ember szabad akaratát. Az ördögök azok, akik állandó támadásaikkal azon vannak, hogy erőszakkal és/vagy ravaszan áttörjék az ember lelki védelmi vonalát és irányításuk alá vegyék az ember akaratát, megkötözve őt. Az automatikus írás, akárhogy is magyarázzuk, sokkal inkább egy utóbbi lény technikai megoldásaira utal.

Másfelől, Dániel nevű angyalt nem ismer a Biblia, ellenben az apokrif Énok könyve ismer ilyen nevű főördögöt! Nem mintha feltétlenül adnunk kellene egy apokrif irat szavára, minden esetre viszont a Vassulának átadott üzenetek a diktáló forrás magas fokú intelligenciájáról, ravaszságáról tanúskodnak, így van benne logika, hogy itt nem egy kis mezei ördöggel van dolgunk, hanem egy elit démonnal. Később persze kiadta magát a forrás a Szentháromság többi személyének is (holott pl. a Szentlélek a Bibliában sosem beszél E/1-ben) vagy az Istenszülőnek, sőt, néha más szenteknek is, de legtöbbször Krisztusnak, viszont nem kell nagy szövegelemzési bravúr hozzá, hogy belássuk: végig ugyanaz a stílusú személy szól hozzánk. De miért ne érezze a médium, hogy az egész "pantheon" csak vele foglalkozik, ha ettől nő a kiválasztottságtudatból fakadó gőgje és "prófétai" alteregoja? Mindegy milyen csudálatos dolgok történnek az egyénnel, ha egyszer a gyümölcs a gőg állandósulása, és ez az egy hiba tuttira bezárja előtte a mennyek országát, akkor az ellenfél nyer.

Az üzenetek mennyiségével Amazonast lehetne rekeszteni... Ekkora mennyiséggel el lehet érni, hogy az olvasók éjjel-nappal csak az üzenetekkel foglalkozzanak, egyszerűen terjedelmüknél fogva nagyon könnyen kiszorítanak minden más vallásos forrást az ember életéből. Amihez hozzásegít az is, hogy ha elhiszi a hívő, hogy ezek valóban Isten jelenkori üzenetei, akkor számára ezek fontosabbak, aktuálisabbak lesznek, mint a kétezer éves Biblia, a prédikációk, a hagyományos lelki irodalom, más keresztények szavai, és vagy ezek részlegesen vagy teljesen háttérbe szorulnak, kiszorítódnak az ember életéből, vagy ha olvas is még az ember más lelki irodalmat ezek mellett, akkor is az Üzenetek fényében fogja azokat értelmezni, hiszen ezek lesznek Isten elsődleges szavai számára. Így kerüli meg az ellenfél azt, hogy Krisztus hiteles szavai kritikájának fényében lelepleződjék a forrás, így logikus lépés volt, hogy Dániel nem marad végig szimplán Dániel, hanem nagyobb tekintélyek szerepébe bújik, ahogy egyre jobban veszi át az irányítást a "gazdaszemély" felett.

Ráadásul a "vírus-taktika" szerves részeként az olvasók előbb-utóbb (többnyire előbb) elkezdik maguk is szaporítani az üzeneteket, vallásos fórumokon nyomulnak velük ész nélkül, emailben küldözgetik őket ismerőseiknek, szinte automatikusan továbbítják, másolgatják azokat, így a fertőzés áradata nő és nő. A modern antikrisztusi egyháznak nincs szüksége szervezett közösségi keretekre (bár ilyen előadások, alkalmak is vannak néha, de nem ezek a fő terjedési felületek), az internetes virtuális közösségek és kommunikációs csatornák tökéletes és egyszerű megoldást kínálnak arra, hogy létrejöjjön egy alternatív, módosult antikrisztusi egyház, paraszinagóga (nevezzük ezt "paraegyház"-nak), ahol az antikrisztus üzenetei a "belső szobákban" jelennek meg, és az emberek egy antikrisztust imádnak, akit a valódi Krisztusnak tartanak, holott a valódi Krisztus pont az ilyenektől óvta őket. Ez a virtuális tér amúgy is kellemesebb a démonoknak, mert nem annyira nyílt, ők pedig az ilyen underground mozgolódást, burkolt, leplezett működést kedvelik jobban, mert itt nehezebb leleplezni őket.

Ez a paraegyház a megszokott felekezeti kereteket is fellazítja (ez valamennyire a neokarizmatikus mozgalomra is jellemző, de itt méginkább). Egy felekezet mindig szabályozottabb kereteket ad a vallásosságnak, de ha ezeken a szabályokon túllépünk, eltűnnek a tekintélyek és az ingoványosság megint a démonok működésének kedvez. Vassula eredetileg ortodox keresztényként indult, de saját egyháza a legmagasabb patriarchai szinten kiközösítette őt és propagálóit (ugyan a leleplezéstől való félelem miatt Vassula és hívei támadják ennek egyházjogi szabályosságát, de aki egy kicsit is ismeri az ortodox egyház életszerű működését, az tudja, hogy a kiadott nyilatkozat tökéletesen elég ahhoz, hogy valaki kegyvesztett legyen az egyháza szemében, ráadásul maga Vassula az, aki nem tartja be, felülbírálja az ortodox egyház szabályait, pl. az áldozásra és a kánoni területre vonatkozókat, még ha színleg el is játssza, hogy tartja a kapcsolatot a hivatalos egyházzal - gyakorlatilag ő maga válik le az Egyházról a mélyben). Ezután a római katolikusok köreiben jelent meg többször a nő, de ők se fogadták egyöntetű lelkesedéssel. Gyakorlatilag teljes mértékben egyik felekezethez sem tartozik, bár színleg próbálja beállítani, hogy mindegyik az ő otthona (csak éppen ezt nem a vendég, hanem a házigazda szokta eldönteni), de paraegyházának, a TLIG-nek, valójában nincs is szüksége szigorú felekezeti keretekre, mint fentebb említettük. Csak halkan jegyzem meg, hogy a valódi szentek, próféták teljes mértékben közösségben szoktak lenni Egyházukkal, aki elismeri az ő szentségüket. Vassula honlapján csak egy igen szelektív válogatás van megtévesztett papok egyéni véleményéből (akik ellen a konstantinápolyi patriarchátus nyilatkozata is szólt), miközben bírálóit igyekeznek jogi úton is elhallgattatni (így tűnt el egy igen színvonalas és alapos angol nyelvű Vassula-bíráló honlap is, de reméljük azért a mi kis jelen szösszenetünk nem jut ilyen sorsra, de ha egyszer csak eltűnik minden ok nélkül, akkor gyanakodjunk arra, hogy valaki, aki "fonák életet él az antikrisztusban", ránk talált).

Érdekes módon az ortodox körökből a katolikus körökbe való átpártolás egyik megtévesztő próbálkozása az, hogy Vassula hangoztatja azokat a dogmákat, amelyeket a katolikusokon kívül nem fogad el más (pl. a pápai primátust). De a "vírus-taktika" része, mint később is fogjuk látni, hogy először megtévesztőleg bátran kiáll a démon az egyházban tekintélyként elfogadott dolgok mellett - csak azért, hogy később aztán szépen lassan, ravasz módon átértelmezze ezeket a tanításokat. Merthogy a pápa is csak addig tekintély, ha olvasunk a sorok között, amíg elfogadja az üzeneteket. Mihelyst a pápa vagy a kompetens bíborosok, egyháztanítók elkezdik bírálni az Üzeneteket, akkor már sajnálkozik szegény démon, hogy düledezik az Egyház, meg népem szíve távol van tőlem, nem hallgatnak rám, félreértenek, azt mondják, egyéni elmélkedések ezek, meg hasonlók, jaj, nem, akkor már rögtön nem kell az ő tekintélyüket elfogadni!

Az ehhez hasonló érzelmi manipulációk igen jellemzőek az üzenetekre, sőt, tulajdonképpen szinte minden üzenet másról sem szól, csak az érzelgős szövegek áradatáról. Ha egyet olvastunk, szinte az egészet megismertük, mert olyan irtózatosan meglepő és változatos dolgok nincsenek a roppant corpusban. Ennek az ördögi álnok zsenialitás logikájában több célja van. Egyrészt így lehet leginkább odaragasztani az olvasót ahhoz, hogy naponta olvassa az üzeneteket, ismerik ezt a jelenséget jól a szappan-operák világának játékosai. Az életben számos kellemetlenség van, erre rá lehet játszani úgy, hogy az embernek vigasztaló szép szavakat mondunk, az emberek azt érzik, náluk jobbra érdemes emberek (vagy akár maga "Krisztus") ugyanúgy szenved az emberek meg nem értése miatt. Ráadásul ahogy az emberben egyre jobban elhatalmasodik a vírus, kezdenek pszichésen leépülni és eltávolodni valós emberi kapcsolataiktól, és ekkor pláne narkotikumként hatnak rájuk a virtuális lény szerető, vigasztaló meleg szavai, aki megérti és elfogadja őket és nem tartja őket bűnösnek, defektesnek (még Vassula házassága körén elkövetett vétkeit sem rótta fel a forrás). De nézzük csak meg: egy démon diktálta az üzeneteket úgy, hogy átvette az irányítást erőszakkal egy bekattant nő keze felett, aztán ez átment egy hosszasabb publikációs-fordítási folyamaton, míg eljutott egy olyan személyhez, akit egyáltalán nem ismer a forrás. De ezt az érzelmileg sérült olvasó nem gondolja át, neki úgy tűnnek a szavak, amelyek szándékoltan E/2-ben személyesen szólítják meg őt (és Vassula kéri is az olvasót, hogy ha Vassulának szól az üzenet, az ő helyébe az olvasó helyezze magát!) és általában teljesen általános hétköznapi érzelmekre adnak vigasztalást, mintha személyesen akkor őt szólítaná meg valaki és az akkor éppen őt foglalkoztató problémával foglalkozna egy isteni személy. Aki józan távolságról olvassa az üzeneteket és nincs különösebb lelki problémája, az semmi különlegeset, személyeset nem lát az üzenetekben, mert hogy tényleg általános érzelmekről beszélnek és nem is nagyon magas színvonalúak. Mindenestre, ez egy ügyes trükk.

A valódi Isten viszont valóban foglalkozik a mi valódi problémáinkkal, de Krisztus sosem ilyen érzelgős nyápic benyomását kelti, mint az Üzenetek démoni bűvésze. Objektíven szemlélve Vassula üzenetei mögött (és ez más hasonló magánkinyilatkoztatásokra is jellemző) olyan személy jellemvonásai rajzolódnak ki, aki maga is vigasztalásra, segítségre szorul, aki semmilyen hatásos módon nem képes kezelni a világ problémáit, csak arra vár, hogy mi tegyünk valamit, aki legfeljebb néha-néha fenyeget, de gyenge a keze, hogy ebből aztán bármit valóra is váltson, mert ha nem éri el a kívánt hatást, inkább bebújik a "még várok, hátha megtértek" fedezékbe. Néha valami mást is csinálhatna, ha ennyire csúszik szét a világ, nem? Mindez valójában egy korlátozott hatalmú szerencsétlen lény benyomását keltő valaki tudatos érzelmi manipulációja, semmi más. A Bibliában Istennek teljesen másfajta arculata rajzolódik ki. Ugyan Ő is bánkódik népe eltévelyedése miatt, de teljesen kézben tartja a dolgokat korlátlan hatalommal. Nem kilométeres szófosással ömleng és kesereg, hanem tömören, lényegretörően, szűkszavúan és világosan fogalmaz. Mivel a valódi Krisztus Isten tökéletes Szava / Igéje / Bölcsessége, ezért mindig tudja, hogy mi a legjobb az adott szituációban, a legtökéletesebb lényegretörő szavak hagyják el a száját. Sosem terhel másokat önmaga fájdalmával, inkább ő maga hordozza a mi fájdalmainkat, és még keresztútján is megmondta, hogy nem Őt kell siratni és hogy önként vállalta értünk a szenvedéseket, és pontosan tudja, hogy mi miért történik a világban, ahol Ő az Úr. Vannak precíz tervei, a gonosz nem csak úgy terjed, miközben Ő gyengekezűen sírdogál felette, hanem Ő maga küld büntetést (nemcsak jár a szája), emel fel és dönt le uralkodókat, teríti le az ellenfél légióit. A valódi Vőlegény összességében sokkal férfiasabban viselkedik, mint az antikrisztusi démon. A jövőre vonatkozó próféciák terén is eléggé konkrétan és kíméletlenül tárgyilagosan fogalmaz, olyan részletekkel, amelyek nem következtethetők ki logikusan, de a felismerés élményét adják bekövetkezésükkor, nem olyan "ha esetleg ez lesz, akkor általában az" körülíró stílusban magától értetődő tartalommal, mint az Üzenetek néhány ilyen jellegű próbálkozása.

Van azonban más hatása is ennek az érzelmi manipuláló taktikának. Ez pedig a démoni magánkinyilatkoztatásokra jellemző "én és te" zárt kört, amely a szellemi paráználkodás melegágya. Figyeljük meg, hogy a valódi Vőlegény milyen tisztelettudóan, semmit nem siettetve, szépen fokozatosan kibontva "udvarol" Menyasszonyának. Jelenleg az eljegyzés szakaszában van az Egyházzal, amely már egy meghitt, de még nem intim együttlét (de a házasság utáni intimitást is a szó nemes értelmében kell elképzelni, ha erre még a mai világban képes valaki). Nem az érzelgősség ködös rózsaszín felhőjébe burkol, hanem a közös cselekvés szeretetteli, számunkra építő dinamikájára épül a kapcsolatunk, ahol még vannak harci feladataink is mielőtt eljönne a béke boldog végtelen korszaka. Egyszóval: a valódi Vőlegény a realitások talaján áll, a valódi életben segít minket hatékony erős karjával és bölcsességével, és nem egy álomvilágba menekít a zord valóság elleni tehetetlenségében. Amikor imádkozni tanít, akkor is nagyon jellegzetes, hogy mivel indít: "Mi Atyánk!" Vagyis Maga a Vőlegény buzdít arra, hogy közösen, T/1-ben szólítsuk meg nem is Őt, hanem az Atyát! Egy apával szemben az ember mindig a szeretet és tisztelet egyensúlyát alkalmazza, a meghittségben is összeszedett, tisztelettudó, illő módon viselkedik. Ráadásul a többesszám erősíti a közösséget, hogy az ember nem egyedül van, hanem egy nagy család részeként szólítja meg a Mindenség Urát. Nem sajátítja ki az Atyát egymagának, hanem tudja, hogy az Atya egy nagy család feje. Ez mindenképpen egyfajta védettséget ad az embernek, helyes mederbe tereli a meghitt lelki együttlétet Istennel. Az ellenfél nem akarja ezt a védettséget,  ő olyan közeget teremt, ahol ő jobban tud irányítani (és az Alapozásból is tudjuk, hogy minden tévtanban sérül az ember Atyához való gyermeki viszonya.) Ezért, hogy kiragadja a bárányt a nyájból és tetszése szerinti tévútra el tudja vinni, egyesegyedül önmagához akarja láncolni. Hiába bújik megtévesztően időnként más szerepbe, az egész antikrisztusi paraegyház központi lelki közege egy "csak te és én" elzárt viszonya. A démon személyesen szól egyedül a médiumhoz, és ezt a kizárólagos együttlétet teszi meg az imádság csúcsának, mintájának, hogy minden másról feledkezzen meg az illető, amire több ízben fel is szólítja. Rengeteg tudatalatti üzenettel, visszatérő szófordulatokkal, ismétlésekkel éri el azt, hogy az olvasó egyre jobban beszűküljön és a démon egyre jobban át tudja venni az irányítást az élete felett, a nyáj, a környezet kontrollját pedig elvesse. Időnként még kifejezetten szexuális zöngék is vegyültek a démon szavaiba, aki Krisztus jegyesét akarja idő előtt parázna ágyba vinni önmagával lelki értelemben! Az üzenetek állandó ismétlődése, a megbetegítő formulák sulykolása, érzelmi manipulációi, szóáradata: ezek azok a technikák, amiket ismertek a totalitárius diktatúrák agymosói is, és hasonló drillezést alkalmaz az ellenfél is a megbetegítendő személy gondolkodásának átformálásához a "vírus-taktika" vonatkozó szakaszában.

Ennek a zárt együttlétnek és érzelmi manipulációnak megvannak a maga káros pszichés következményei. Az olvasó egyre jobban elszakad a külvilágtól, amire rájátszanak a "végidő közel" antikrisztusi szövegek is. De miért is foglalkozzon ő a külvilággal, amikor a világ mindjárt elmúlik és "Isten" személyesen szól hozzá és hívja intim együttlétre? Itt már nem pusztán arról van szó, hogy a Biblia, az Egyház, az egészséges felebarátok veszélyre figyelmeztető kritikáját akarja elnémítani a démon, hanem arról, hogy teljesen meg akarja szállni, kisajátítani, uralni az illetőt, megbetegíteni az elméjét. Számos Vassula-követőben (az érzelmi manipuláció miatt gyakoribb esetben a nőknél) alakul ki így egy skizofrén "prófétai" alterego (ami a neokarizmatikusokra és egyéb vallási pszichopatára is jellemző). Ha "Isten" személyesen szól hozzám E/2-ben, rám bízza üzenetét, amit továbbítanom kell a népnek, akkor én kiválasztott próféta vagyok. Ha a médiumnak egyébként a valós életben is vannak megoldatlan problémái, frusztrációi, stb., akkor pláne kellemesnek fogja érezni ennek a "felsőbbrendű" alteregonak az álomvilágába való menekülését. Ott ő erős, kitüntetett, mások felett áll, semmivel sem kell foglalkoznia az üzenetek szaporításán kívül, stb.  Egyre többet fog időzni ebben a szerepben, míg végül sokkal inkább a sajátjának érzi ezt az alteregot, mint a valós énjét. Beáll a tudatzavar, a személyiség szétcsúszása, tudathasadás, az orvosi értelemben is vett skizofrénia egyik formája. Az ilyen álpróféta már nem törődik a hagyományos keresztény magatartással, bűnbánattal, jócselekedetekkel, ő felsőbbrendűnek érzi magát a többi keresztényhez képest (akárcsak a neokarizmatikusok). Néha fizikailag is elszakad Egyházától, de a modern paraegyházban a démonok inkább egy másik, nem annyira feltűnő taktikát alkalmaznak az egyházi életben és ennek szintén tökéletes iskolapéldája az Igaz Élet Istenben szervezet.

Ez a taktika pedig az, hogy a hagyományos egyházi közösséggel való látszatot minél inkább igyekeznek a felszínen megőrizni, miközben a mélyben az illető tudatát úgy formálja át az ellenfél, hogy a hagyományos egyházi formák, szentségek, szertartások, tanítások, imádságok teljesen más, mágikus, defektes, hatástalan karaktert kapjanak. Mondom, egy elit démonnal van dolgunk. A szentségekben, szertartásokban szépen finoman mágikus hatások jelennek meg, az imák a varázsszövegekre jellemző erővel ruháztatnak fel. Normális esetben egy ima azt jelenti, ami le van írva egyszerű szavakkal, a paraegyház tanítása külön erőt rendel még magához a szöveghez - a pogány babonás és mágikus gondolkodásra jellemző módon, még ha itt történetesen keresztény szövegről is van szó. Mivel a befogadó beteg normálisnak, sőt felsőbbrendűnek tartja, hogy valakihez személyesen szól egy szellemi lény (akár egy egész szóáradattal is), és ez a felsőbbrendű vallásosság, ő se tiltakozik, sőt akarja, hogy hangokat halljon, látomásai legyenek, amit a démon készséggel meg is ad neki, mert ez a legjobb mód arra, hogy az új paravallásossághoz láncolja az illetőt. Ez néha bizarrabb formákat is ölthet. Az illető pl. az oltáriszentségben valódi vért lát, "Isten" hallhatóan szól hozzá, ködös titkokat mutat meg, nagy és félelmetes kataklizmákat, világfolyamatokat lát, stb. Egyre több elmebetegség tüneteit produkálja az illető, miközben meg van róla győződve, hogy semmi gond, ő egyszerűen Isten kiválasztottja és ezt kell követnie, még ha az egész bűnös világ meg sem érti, de úgyis megkapja az üzenetektől mindennapi cumiját. Az eredeti biblikus prófétaság totális beteges karikatúrája az egész jelenség. Innen már elég nehéz visszajönni, szükséges lehet az orvosi segítség is, mert az illető tényleg egy valódi elmebetegség fázisába jutott el. Sajnos a hagyományos vallási eszközök is ekkorra más értelmezést kaptak az illető szemében, ezért többnyire ebben a fázisban már csak az segít, ha gyógyszeres kezelést kap az illető, a vallási élete pedig átmegy a lehető legegyszerűbb, legpuritánabb formába a hétköznapi egyszerű emberi segítségnyújtás szintjére és minden misztikusabb tartalmat kerül az illető egy jó ideig (akár élete végéig)... Persze nem mindenki jut el erre a végső leépülésre, mert ha tömegesen zakkannának meg az emberek, az túl feltűnő is lenne és a démon szándéka a megtévesztés, ezért a legtöbb esetben kevésbé látványosan veszi át a hatalmat az alternatív antikrisztusi vallásosság kialakításával.

Számos egyéb részletet is nagyító alá lehetne még venni Vassula terjedelmes munkásságából, de valójában igen sok bennük az ismétlés és lényegében a fentiekről szól a történet, és ezt a témát még a neokarizmatikus mozgalom kapcsán is tárgyalni fogjuk, reményeim szerint kitérve arra, hogy azért létezik normális magasabb vallásosság is, de az nem ez a beteges kupleráj. Sajnos ezekkel az üzenetekkel (és nemcsak Vassula munkássága, hanem más magánkinyilatkoztatások, önjelölt próféták, "misztikus" üzenetek, utolsó figyelmeztetések hordozzák a fenti jeleket és gyümölcsöket) az ellenfél a maga embergyilkos ravaszságával általában pont a buzgóbb hívőket veszi célba. De pánikba kell-e vajon esnünk, hogy ilyen ravasz támadásnak van kitéve Isten népe? Semmitől nem kell pánikba esni. Mint a Világ végéről írt cikkben is írtam, ha ismerjük a Bibliát és az Egyház hagyományos tanítását, valójában nagyon egyszerű és kellő támpontot adott nekünk Isten az antikrisztusok azonosítására. Valószínűsítem, hogy amikor Dániel fődémon perverz tervével megjelent az Úr előtt, az Úr úgy engedte meg ennek megvalósulását - avégett, hogy kiderüljön, ki az, aki az Igaz Krisztusra hallgat még és ki az, aki új (anti)krisztusok után fut -, hogy megparancsolta, hogy az egyik fő leleplező mondat legalább olyan gyakorian előforduljon az üzenetkben, mint az agymosó manipulációk. Ha emlékszünk az előző cikkből vett fontos idézetre, az így szólt:

Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok. (Lk 21: 8)

Nos, aki olvasta az üzenetek áradatát, annak nagyon nem kell nagyítóval kutatnia, hogy észrevegye, hogy nemcsak az idő közelségével riogat időnként a démon, hanem bizony kb. minden ötödik-hatodik üzenetben elhangzik, hogy "Én vagyok". Általában az elején, amíg nem zsong be az olvasó és ringatja el az elméjét. Ez olyan egyszerű leleplező mondat, amit még egy kisgyerek is megért. Mindenki eldöntheti, hogy ezek után egy magát "krisztusnak" kiadó antikrisztusi démonnak egy zakkant nőn keresztül közölt üzenetei után megy a teljes leépülésig, vagy egyszerűen továbbra is követi a valódi Krisztus szavát, aki megmondta, hogy aki ezt mondja, az után ne menjünk.