A világ vége
2014. augusztus 06. írta: Yoan

A világ vége

Manapság – többek között – az egyik legbizonytalanabb terület a hívők között, hogy Isten tervei szerint mennyire vagyunk közel a világ végéhez, és az ellenfél ki is használja ezt a bizonytalanságot, pedig ha itt is a megkergülés és fantazmagórikus összeesküvés-elméletek helyett meg tudjuk őrizni egyszerű józanságunkat, és megértjük azt, miről szól a Biblia, akkor felfedezzük, hogy eléggé világos támpontokat adott nekünk Isten ebben a kérdésben, csak azokra kellene figyelni saját vagy mások fantáziái helyett.

Először is Mk 13,32 szerint az ég és föld elmúlásának pontos idejét nemhogy senki ember nem tudja, hanem az angyalok sem, sőt Maga Krisztus sem! És nyugodtak lehetünk, ez nem azt jelenti, hogy jelenleg nem tudjuk, de azért valahogy ki tudjuk kutatni, hanem azt, hogy az Atya úgy elrejtette ezt, hogy senki az égvilágon, akárhogy megszakad, nem tud rájönni. Éppen ezért nem is hasznos és nem is Istennek tetsző, ha a pontos dátumot akarjuk meghatározni. De nagyon lényeges az is, hogy még – bármilyen furcsán hangzik – Maga a Fiú sem tudja, ez pedig véleményem szerint azért lett megírva, hogy bárki jön azzal az igénnyel, hogy Krisztus (vagy bárki) szól rajta keresztül, és azt mondja, hogy „mindjárt itt a világ vége”, az hazudik, az hamis próféta, egy démon szól belőle! Ugyanis vessük ezt össze azzal a figyelmeztetéssel, amit szintén Krisztus mondott:

Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok. (Lk 21,8)

Ezt az idézetet szeretném, ha a keresztények kiraknák az ajtófélfájukra, hogy minden nap találkozzanak vele, ugyanis az ellenfél mai ilyen irányú egyházellenes megtévesztéseinek 90%-át vissza lehet vele pattintani (látjuk majd részletesebben a tervezett Vassula Rydenről írt cikkben is, hogy miért). Tehát aki bármiféle látomásban vagy üzenetben azzal jön elő, hogy Krisztus beszél általa és azzal hergeli a népet, hogy közel az idők vége, annak tanításait mindenestül vessük el, bármilyen esetleg jó dolgot találunk benne (nem kár érte, az csak a „vírus fehérjeburka"), mert ezzel az ellenfél pusztító mérge kerül belénk észrevétlenül. Krisztus olyan egyszerűen megmondta, hogy ezek a hamis próféták, akik után nekünk nem kell mennünk, hogy nem is szükséges hozzá szofisztikált teológiai lángelme, hanem egy kisgyerek is képes ebből érteni.

Nem beszélve arról, hogy a világvége-jóslások mellékhatása nem valami üdvös életvitel, hanem egyszerűen az ember idegeinek kikészülése. Ezek egyértelműen riogató, félelemkeltő, fanatizáló céllal születnek, azt szuggerálva, hogy nekünk a világvége előtt meg kell kergülnünk, pánikba esnünk, görcsösen megpróbálni megmenteni a népeket és kapkodva magunkra szedni valami plusz lelki vértezetet. Nem, ha megértettük a „vírus-taktikát”, akkor átláthatjuk, hogy ez az egész pánikkeltés csak azért van az ellenfél részéről, hogy a vírus további szaporítására, az üzenetek fanatikus továbbküldésére ösztönözzön, hogy mások is megbetegedjenek. Semmi más célja és hatása nincs, nyissuk csak ki a szemünket, ez nem okozza a világ erkölcseinek globális javulását!

Tehát akkor hogy kell a világvégét várnunk? Korábban már utaltam rá, hogy a csodálatos isteni terv az, hogy a Fiú Menyasszonya eljegyzése után visszatér Apja házába, hogy ott helyet készítsen Menyasszonya számára. Az Atya joga megítélni azt, hogy mikor készül el a Fiú az Asszony új helyével, Ő küldi vissza ekkor a Fiút, hogy elvegye Menyasszonyát. Tehát jelenleg egy szeretetteli alázatos várakozással várjuk Vőlegényünkkel együtt, hogy mikorra tűzi ki Apánk a menyegző idejét. Egyesüljünk Vőlegényünkkel ebben a várakozásban az Atyára tekitnve. A menyegzőre pedig egész életünkben kell készülni, nem egy nap alatt készül fel rá senki. Akik az utolsó pillanatban pánikolnak és kapkodnak, azok azok a példabeszéd szerinti balga szüzek, akik nem készítettek olajat a lámpásukba a vőlegény érkezésére és nem is fognak bejutni a menyegzőre. Az okos szüzek bekészítették előre az olajat, sőt még el is aludtak, de amikor megjött a hír, hogy itt a vőlegény, akkor semmi mást nem tettek, mint vették a lámpájukat és kimentek a vőlegény fogadására. Más szavakkal, ha mi egész életünkben készülünk a Krisztussal való találkozásra, és amikor megszólal a harsona, éppen a WC-n ülünk, akkor nyugodtan nyomjunk még egy utolsót, aztán fogadjuk Őt örömmel, mert hogy végig erre a pillanatra készültünk. A keresztény ember számára ugyanis a végső idő nem valami félelmetes dolog, hanem az az esemény, amit egész életében örömmel vár. Ez csak az elkárhozottakban kelt pánikot. Pontosan erről beszélt Krisztus is, amikor így szólt:

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. (Lk 21: 26-28)

Amikor az egész világ retteg, a keresztény felemeli a fejét és örömmel látja üdvözülése eljöttét. Ez a lelkület teljesen más, mint az a hangulat, amit az utolsó idők hamis prófétái keltenek. Nem kell utánuk mennünk.

A hamis próféták másik ismertető-jele, hogy lokálisan jelennek meg és nem globálisan, mint a valódi Krisztus. Erre is figyelmeztet a Megtestesült Ige:

Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24: 26-27)

Tehát ha helyileg megjelenik egy Krisztus színeiben tetszelgő próféta akár a szabadban, akár szobákban, arra nem szabad hallgatni. Ha helyileg feltűnik valaki próféta, amiről nem szerez tudomást egyszerre az egész világ (vagyis nem valami globális esemény lesz), azt nem szabad követni, mert megint az ellenség küldte ránk. Ez a „belső szobákban” kép pedig különösen érdekes a mai korban, mivel a hamis próféciák ma előszeretettel terjednek az Interneten. Ha belegondolunk, ezt úgy, hogy az I. és XXI. századi ember is értse, valóban nem lehet annál jobban megfogalmazni, hogy a hamis prófétákkal egyszerre több belső szobában találkozik az ember, vagyis pont úgy, ahogy a számítógépekhez eljut az internetes üzenet. Persze nem kizárólag az Internetet érthette rajta Krisztus, de a „szobák” szó így többesszámban igen jól passzol ahhoz a módszerhez is, ahogy ma leginkább terjednek a hamis próféciák (nem mintha az Internet egy ördögi találmány lenne mindenestül, az pusztán egy emberi találmány, de remélem, ezzel nem árultam el nagy titkot.)

Ugyanakkor azt se tagadhatjuk, hogy amellett, hogy a pontos nap és óra rejtve marad a világ elől (hiszen ha tudnánk, ezzel vissza is lehetne élni, és akkor az alázatos szeretetteli várakozás helyett beindulna az emberben a számító ravaszkodás és elromlana az örömteli meglepetés), kaptunk néhány jelet, amelyek jelzik a vég közeledtét. Ezek azonban egyáltalán nem olyan magánkinyilatkoztatások és fanatizáló, politikai összeesküvésekről szóló álpróféciák, titkos üzenetek, kódok, amelyeket hallunk, hanem sokkal nyílvánvalóbb, egyszerű világos tények, amiket bárki érzékelhet, ha kinyitja a szemét. Ahhoz hasonlók, amikor látjuk, hogy érik a mező az aratásra vagy levelet hajt a fügefa tavasszal. Egyiket sem kell külön hírnöknek bejelentenie vagy kürtölnie, ha az ember kinyitja a szemét, akkor látja.

Sokszor politikai eseményekbe, háborúkba magyarázzák bele az álpróféták a vég közeledtét, holott Krisztus ezekről is konkrétan megmondta, hogy ezektől nem kell megrémülni és még nem a véget jelzik (pl. Mt 24: 6). Krisztus előre látta, hogy mivel fognak riogatni az álpróféták, ezért szépen minden támpontot előre megadott, hogy ne álljunk be a rettegők elkárhozó csoportjába. Az egyéb próféciákat lehet többféle történelmi eseményre is vonatkoztatni Krisztus ideje után (elsősorban a közvetlen utána jövő keresztény-üldözésre, ami a mai időben ismét feltámadt, tehát itt hasonló párhuzamos, ismétlődő események vannak, és ehhez majd a Jelenések Könyvét is segítségül hívjuk, mert ott részletesebb az időrendiség), de amik a legközvetlenebbül a vég előtt következnek be, azok még nem történtek meg, és ezek is olyan kozmikus események, amik szintén nem lesznek rejtve, hogy külön fel kellene hívni rá a figyelmet:

Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Mt 24: 29-30)

Az ég és föld meg fog semmisülni, mert új ég és föld lesz teremtve, és ennek logikusan lesznek kozmikus, csillagászati előzményei – amik azonban még nem történtek meg. Az ég és föld megsemmisülése lehet, hogy váratlanul fog elindulni, de nem titokban, hanem egyszerűen olyan eseményekkel, amikből teljesen egyértelmű, hogy a kozmosz összeomlás előtt áll és ezellen nem tehetünk semmit! Ettől fog ledermedni az emberiség, mint korábban idéztük, nem valami ködös spekulációtól, amit sokat kétkedéssel fogadnak. Noé idejében is volt egy isteni prófécia, hogy özönvíz fogja elpusztítani a földet, Noé pedig családjával szépen készült erre az eseményre előre Isten rendelése szerint, nem pánikolva és riogatva a világot, hanem pontosan annyi élőlényt megmentve, amire Istentől parancsot kapott (mert Isten jobban tudja, ki milyen sorsot érdemel); az elkárhozottak viszont nem hittek neki, aztán hirtelen eleredt az eső, és amikor már oltári nagy és hosszú eső volt, akkor teljesen egyértelmű lett, hogy tényleg itt az özönvíz, ami ellen akkor már nem tudtak semmit tenni az elkárhozottak. (Ezért közvetítenek téves gondolatokat azok a filmek is, ahol a végső pusztulástól egy maroknyi hős megmenti a világot. Naív tévelygés, a dolog teljesen esélytelen a Mindenség Urával szemben, aki az "ujjaival pengeti" az egész kozmosz olyan tartóerőit, amit még nem is ismerünk!) A jelen világ végén pedig pontosan akkor jő el Krisztus a felhőkön angyalaival ítélni dicsőséggel, amikor a világ elpusztulása már nyílvánvaló és az is nyílvánvaló, hogy tényleg az igazi Krisztus, a Menny és Föld Isteni Uralkodója jött vissza. Ő először "csendesen" járt a Földön, de másodszor már teljesen egyértelműen jön vissza, úgy hogy senki nem fog azon hezitálni, hogy ez vajon kicsoda, mert az a "hit" korszakának beteljesedése és vége, amikor nyílvánvalóvá lesz minden. Merthogy az Ítélet és a Pusztulás logikusan összefüggenek (nem véletlen a mindkét dimenziót tartalmazó Aratás képe)!

De a további fals riogatásokat és a korszakok egymásutániságát tisztázza a Jelenések Könyve is. A Jelenésekbe már csak azt az egyéni fantáziaképet nem magyarázták bele, amit nem akartak, hihetetlen kreténségeket mondtak már róla az álpróféták csak hogy riogassák a népet, vagy hogy saját egyéni bűnös gyűlöletüknek valamely nép vagy intézmény ellen misztikus indokot adjanak, és ezzel egész egyszerűen lejáratják csak a Jelenések könyvének hitelét. Holott a Jelenések se egy überbonyolult írás, ha képesek vagyunk megérteni, hogy miről szól maga a teljes könyv (és nem kiragadott részletei), és megőrizzük józanságunkat.

Gyakorlatilag az összes álpróféta szándékosan vagy felróható figyelmetlenségből figyelmenkívül szokta hagyni azt a részt, amelyben a Jelenések Könyve magyarázza önmagát, egy teljesen világos történelmi időkeretet adva a látomásoknak. A 17. fejezetben van ez a magyarázat, amiből most csak egy részt emeljünk ki, amiben az angyal szintén a bölcs értelmezésre szólít fel (az idétlen fantáziák helyett):

Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül; Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni. 

A Könyv az I. században Néró császársága alatt született. Bármely történelemkönyvben utánajárhatunk és meglátjuk a csodát: Róma 7 dombon épült, és annak 6. császára pont Néró volt. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a Jelenések könyve több helyen is mondja, hogy a próféciák beteljesedése közel van, akkor nem nehéz elhelyezni az időkeretet: a Jelenések nagy része az I. század körüli eseményekről, leginkább a keresztényüldöző császárokról (vagyis ma már a múltról) szól és nem a jelen korunkról vagy az ahhoz képesti jövőről. A jelképeket természetesen könnyebb értelmezni azoknak, akik abban az időben éltek, mert a történelemkönyvek nem feltétlenül azokra az eseményekre helyeznek hangsúlyt, amelyek lélektani-vallási szempontból okozzák Isten népének a felismerés és vígasz élményét, de nagy körvonalakban eléggé világosan követhetők az események. A három fenevadat is a leglogikusabban azonosítani lehet a Julius-Claudius dinasztiát követő Flaviusok hármasával: Vespasianusszal és 2 fiával: Tutisszal és Domitianusszal. Ha valakit igazán istenkáromló vadállatoknak lehet nevezni keresztény szemszögből, akkor ők azok voltak. Az ő idejükben igen heves keresztényüldözések voltak, de a zsidók (mint Isten választott népe) leverése, a jeruzsálemi Templom lerombolása is az ő égiszük alatt zajlott, Domitianus pedig pl. antikrisztusi módon úrnak és istennek hivatta magát, stb.

Halkan megjegyezném még, hogy egy másik aktuális rész, ahol ismét a bölcsességre szólít a könyv – könnyen lehet, hogy előre látva korunk megkergüléseit is – az, amikor a hírhedt 666 számról kijelenti, hogy ez egy embernek a száma (Jel 13: 18). Tehát nem valami szervezetnek, országnak, hivatalnak, vonalkódnak, titkos fegyvernek, anyámkínjának, hanem egy embernek. Egyesek szerint Néró császár héber nevének betűértéke is kiadja a 666-ot, de ennek én nem számoltam utána, mindenestre úgy gondolom, ha valakire vonatkozik ez a szám, az az első nagy keresztényüldözés idejében élt, mert a Jelenések kronológiája ezt valószínűsíti józanul szemlélve.

Ezután a nagy keresztényüldözés után pedig a keresztényellenes hatalmak bukásáról és Krisztus hosszú uralmáról beszél a könyv (20. fejezet). Ha ismét józanul közelítünk a történelemhez, láthatjuk, hogy valóban a keresztényüldözések első századai után a kereszténység elemi erővel és igen gyorsan és hosszú ideig világuralmi tényzővé vált. Az eredeti Róma elbukott, a helyette felemelkedő Konstantinápoly pedig már egy keresztény birodalom fővárosává lett. Akik szerint az ezeréves korszak csak a jövőben fog eljönni, azok mivel magyarázzák, hogy akkor erről a hatalmas dicső történelmi korszakról egy árva szót sem szólna a Jelenések Könyve? És Krisztus János Apostolon keresztül olyan eseményekkel vígasztalná az I. századi üldözött hívőket, amik majd jó ha 2-3000 év múlva történnek csak meg, a fenevadak meg tomboljanak csak évezredek át? Megint ne a részletekben vesszünk el, hiszen a Bibliában (és általában a keleti gondolkodásban) a számok nem egzakt mennyiségeket, hanem nagyságrendeket, olykor minőségi kategóriákat jelentenek. Az ezeréves korszak vígan lehet konkrétan akár 1627 év is, mert a lényeg az, hogy egy hosszú virágzó korszak jön az üldözések után, ami ha visszatekintünk a középkorra, kétségkívül megvalósult. Különben ismét kétségbe kellene vonni Krisztusnak azokat a szavait, amiket még az Apostoloknak mondott, hogy közel az idő, amikor helyreállítja az Ő uralmát a földön. Ha a Milleniumot kb. a középkorra helyezzük el, akkor Krisztus minden szava, jóslata következetes önmagával és a történelmi tényekkel is, nem kell bizonytalanságban kínlódnunk és magyarázkodnunk. Ráadásul megmagyarázza a további kronológia azt is, miért érezzük most ismét úgy, hogy a Sátán tombol a mi korunkban és ismét üldözik a keresztényeket. Emellett a Níkea-Konstantinápolyi egyetemes Hitvallás szerint sem abban hiszünk, hogy amikor Krisztus visszajön, még húzza itt az időt egy földi királyság megalapításával, hanem amikor visszajön Krisztus, akkor már ítélni jön vissza a népet, azért jön vissza, hogy megsemmisüljön a jelen romlott világ, és bevezesse Asszonyát Atyja házába, ahol örök életünk van. Az Atya pedig a Mennyben lakik, nem a földön, amiről - többek között - mindig megemlékezünk, ha a "Miatyánk"-ot mondjuk. Krisztus azért ment el, hogy Atyánk házában készítsen számunkra helyet, nem itt a földön akar véglegesen berendezkedni (pl. János Evangéliuma 14. fejezetének kezdeti gondolatai is erről szólnak), itt csak van az Egyháznak egy üldözési korszaka, amit követ egy világuralmi korszak, amelyben elterjed az Örömhír a földön, és az úgy valósult meg velünk tökéletlen emberekkel, ahogy megvalósult, aztán jön a végső rostállás korszaka és végső feltámadás. Akik mindenképpen a Messiás földi uralmában reménykedtek, azok már Krisztus első eljövetelekor is csalódtak a valódi Krisztusban és ellene fordultak, vigyázzunk tehát, hogy ne földiesítsük túlzottan az Ő Országát, amiről megmondta, hogy nem evilágból való.Tehát az üldözések után közvetlen következő uralom a leglogikusabban és legellentmondásmentesebben az Egyház középkori világuralmi helyzetének próféciája (melyet láthatatlanul irányított Krisztus a Vele uralkodó első feltámadásban részesült szentekkel, amire utalnak pl. a Krisztus halálakor megnyíló sírok is). Amikor elbukott a pogány keresztényüldöző Nyugat-Római Birodalom és helyette egy keresztény birodalom jött létre keleti súlyponttal, az Isten akaratának megfelelően jött létre, és aki részt vett benne, az mindenbizonnyal így értelmezte. Nem hiszem, hogy bárki lett volna, aki akkor, amikor Konstantin császár véget vetett a keresztényüldözésnek, ebben nem Isten gondviselő hatalmát látta volna és hatalmas örömmámorba és hálaadásba tört volna ki, hogy végetért mindennapi rettegése. Akik a konstantini fordulatot negatívan ítélik meg, azok mindenbizonnyal sohasem éltek még tartós életveszélyben, és jobban ismerik saját ítélkező fantáziájukat Isten Szavánál. 

Kedvenc téma még az Antikrisztus eljövetele. János Apostol - aki magukat a Jelenéseket is kapta - utal arra levelében (pl. 1Jn 2: 18), hogy már sok antikrisztus jött el az ő korában is, így ezelatt nem feltétlenül egyetlen nagy alakot kell látnunk, hanem többet is. Mindazonáltal, van abban is logika és utalás is, hogy az idők végén eljön egy világkormányzó álmessiás, mivel a világban lévő jelenkori trendek akár az ő megjelenését is készíthetik elő. Egyrészt a szinkretista vallási törekvésekből összegyúródik és a mindennapos gondolkodást átitatja egyfajta önmegváltó spiritualitás (amiről az Ezos-New Age-es cikkben írtunk), ami azonban nem zárja ki a guruk istenítését, és ami a liberalizmus értékeivel együtt a vallási és politikai ellentétek kioltása és az egységes világ felé viszi az eseményeket. Ha eljönne egyfajta világkormányzó, aki békét köt a harcoló népek és vallások között és még az anyagi javak igazságosabb elosztását is megoldja (mivel a gazdasági integrációs folyamatok is már zajlanak jó ideje), nyílván az egész világ leborulna előtte, és innentől kezdve nem lenne nehéz elhitetni az emberiséggel, hogy ő minden vallás és nép megváltója, akinek sikerült elérni azt, amit másnak nem. Valószínűleg sok keresztény is, akik szerint a Millenium még nem jött el, elhinné, hogy Ő Krisztus, aki visszajött, hogy megkezdje ezeréves földi uralmát. Pontosan ezért fontos, hogy jól értsük a Jelenések Könyvét, hogy annak próféciáit azért nem kellett lepecsételni, mert már folyamatosan igen sokminden megtörtént benne az I. század óta, és túl vagyunk Krisztusnak az Egyház, mint az Ő Teste általi ezeréves uralmán is, de efelett - mint említettük - Krisztus óvott attól, hogy kövessünk bármilyen helyileg megjelenő Messiást. Ha viszont eljönne egy ilyen világkormányzó, akkor arra logikus lépés lenne Isten részéről, hogy megmutatkozik Ő Maga, nem földi uralkodóként, hanem mint mindenkinél nagyobb Ég és Föld Ura, aki az ég felhőin jön el angyalai harsonáival, miközben a mindenség tartóerőit megremegteti, hogy valóban olyan Új eget és Új Földet teremtsen, amire senki más nem képes. Aki tévesen Krisztus ezeréves messisási uralmát még a jövőben megvalósuló eseménynek értelmezi, magában hordozza azt a veszélyt, hogy le fog borulni egy Antikrisztus előtt!

Nem volt persze a középkori társadalom sem hibátlan (különösen az általunk jobban ismert nyugati kultúrkörben, de az csak egy rész volt az egészből, nem ott volt keresztény szemszögből a világ központja, mert Nyugat bukása után egyértelműen Keletre helyeződött a súlypont), mert emberek voltak benne is, de egyértelműen domináns szerepe volt a társadalomban Krisztus tanításának, lehetett nyugodtan hivatkozni keresztény értékekre, erkölcsökre, tanításra, a tömeg jobban elfogadta azt normaként, amihez még ha nem is igazodott tökéletesen mindenki, de elvárták, hogy igazodjon – nem úgy, mint ma. Abban a világban sokkal nagyobb tekintélye volt Krisztus Igéjének az emberek között, mint ma, és ez igen hosszú ideig tartott. Akkor átitatta a képzőművészetet, építészetet, oktatást, törvényhozást, az emberek mindennapi életének szinte minden aspektusát a kereszténység, ami ma már egyáltalán nincs így, mert mindenhonnan szorulnak ki a keresztény értékek. Akkor gát volt szabva a gonosz terjedésének, megvolt kötözve a Sátán, ma szinte akadálytalanul terjed, mert nem illik a rossz ellen bármit is tenni, azt - a liberális eszmék miatt - egyszerűen "el kell fogadni". Most kellene igazán értékelnünk azt a teljesítményt és isteni csodát, amikor a kereszténység évszázadokon át világuralmi tényező volt és sorra hódoltak be neki a pogány népek!

És ezután a Jelenések beszámol a dicső korszak végéről, ami szintén tökéletesen passzol a modern korhoz (és nagy valószínűség szerint pusztán ez a pár mondat vonatkozik jelen korunkra a Jelenések Könyvéből, de ettől ne szontyolodjunk azért el, más is lehet a világ közepe rajtunk kívül).

És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; (Jel 20:7-9a)

Vagyis újraindulnak a keresztényüldözések. A XX. században szinte ugyanolyan meghurcoltatásnak, üldözésnek, társadalmi visszaszorításnak, bíróságoknak, kivégzéseknek voltak kitéve a keresztények az istenellenes kommunista rezsimben (miközben a zsidókat is ismét fizikailag irtotta a náci hatalmi gépezet, ami szintén globális jel), mint az I. században. Érdekes emellett az is, hogy egyes szemléletek szerint Konstantinápoly (a Kelet-Római Birodalom fővárosa) bukása után az új keresztény világfőváros Moszkva lett, oda került a súlypont, és a modern keresztényüldözés a legkeményebben a sztálini Szovjetunióban (és érdekszférájában), vagyis a kereszténység új súlypontja körül zajlott! De nemcsak a fizikai üldözés tért vissza, hanem beszédes Góg és Magóg neve is. Az Ószövetségben az ő nevük fémjelzett egy nagy pogány szövetséget Isten választottai ellen. És láss csodát: korunkban újraélednek globális szinten a pogány tanok és árasztják el a keresztény területeket (a neopogány New Age, ezotéria, mágia, de minden hagyományos pogány vallás, buddhista, muszlim, hindu, stb. is ), különösen pedig az muszlim harcosok és hatalmi szervek üldözik a keresztényeket fizikailag is. Ezek megint szemmel látható, nyílvánvaló, világos változások, amiket nem kell nagyítóval spekulálgatva keresni, és amik miatt nem kell külön kürtölni (de a kürtölők persze igyekeznek kisebb jelentőségű dolgokra, pl. vonalkódokra, az USA-ra, a Vatikán fedett ügynökeire, stb. irányítani a figyelmünket megtévesztően, holott nem éppen ők fenyegetik a leginkább a keresztényeket, ezek inkább csak egyéni gyűlöletekből fakadó spekulációk). Jelenleg egy hatalmas pogány-sereg özönli el a földet mind fizikailag, mind ideológiailag. A társadalomban már egyre kevésbé lehet keresztény elvekre, értékekre, erkölcsökre hivatkozni, sokkal divatosabb a keresztényellenes, ezoterikus, liberális, politikailag korrekt, neopogány, ateista, panteista (materialista) értékek követése és szlogenek hangoztatása. Egyszerűen már letűnőfélben van a kereszténység korábbi világuralmi helyzete, ezt kell észrevenni, érik az aratásra a mező... Amiről pedig ebben a blogban olvashatunk szinte minden cikkben és tapasztalunk a világban, az is egyértelművé teszi, hogy a főkígyó el van oldozva és minden erejével és ravaszságával az emberek megtévesztésén van.

Sokan a keresztények közül sem ismerik ezt fel, és vagy segítik a pogány tanok beszivárgását az Egyházba (ezt a borzalmas tévutat azt hiszem, ezek után nem kell kommentálni), vagy elkezdenek kapkodni, ha pl. azt látják, fogynak a teplombajáró hívek. De a kereszténység volt már kisebbség a társadalomban, ami egyáltalán nem ártott a minőségnek, erről olvashatunk pl. az Apostolok cselekedeteiben. És akkor kompromisszumot kötött a világgal, igyekezett a világ szemében tetszetős szerepbe bújni, csak hogy több híve legyen, hogy buli legyen kereszténynek lenni? Nem, kereszténynek lenni akkor különösen életveszélyes volt, mégis egyre több keresztény lett. A világgal való lepaktálás a legnagyobb hiba, amit ilyenkor elkövethetnek a papok. Tudomásul kell venni, hogy az Egyház hatalmát Isten szabályozza a világban, nem az emberek, pont ezt jelenti Krisztus földi uralma, és ahogy Isten terve szerint emelkedett fel annak idején a kereszténység a világban, ugyanúgy benne van Isten tervében ennek a korszaknak a vége is, amit most megélünk. Nem mindig ugyanaz a szitu a világban, vannak változások, Istennek vannak tudatos tervei, amik különböző szakaszokban fejlenek ki a történelemben az Ő irányítása alatt. Ha ahhoz a világhoz akarunk igazodni, annak a világnak tetsző színben feltűnni, amelyben elhatalmasodik a bűn és amely Isten kárhoztató ítélete felé megy, akkor ez csak felgyorsítja a valódi Egyház fogyatkozásának folyamatát és a mi lelkünkön is szárad, ha a hívek közelednek az elkárhozó világhoz, a világtól elidegenedő és éppen ezért megmenekülő Egyháztól eltávolodva. Ezért is kell ebben a kérdésben igen tisztán látni! Persze nem fog a teljes Egyház eltűnni, ne aggódjunk, Isten mindig megment egy kemény magot, mint Noé idejében is. De vegyünk ismét példát Noéról (és maga Krisztus is Noé idejéhez hasonlítja a világ vége előtt időt): Noé kétségbeesve kapkodott, rohant fűhöz-fához, hogy mindenféle riogatással megmentse a kárhozottakat? Kishitűségéből fakadó defektes buzgóságában a kijelölt mennyiségnél több állatot vagy embert vitt be a bárkába annál, amit Isten jelölt ki számára? Kényszeresen reklámozta a menekülés útját, naphosszat járta a települések utcáit, elhagyva a bárka-építést? Vagy éppen reklám-mosollyal az arcán mondta negédes hangon, hogy ne aggódjatok, nem is fog elpusztulni a világ, én csak egy hajózási vállalatot akarok indítani, hogy közelebb legyek az emberekhez? Nem, ő semmi mást nem csinált, mint pontosan követte Isten kéréseit. Se többet, se kevesebbet. Mert ezekről a globális eseményekről Isten dönt és Nála bölcsebben senki sem dönthet. Noé tehát éveken át csendes engedelmességgel építette a bárkát, maga a bárka volt az egyetlen jel, amelyet a világ kapott; Noé következetes engedelmessége, hosszú kitartó munkája, amellyel Isten parancsolatát követte - még akkor is, ha a kívülállók számára az értelmetlen volt. De ha belegondolunk, minden más üzenet ennél hiteltelenebb, tehát hatástalanabb is lett volna. Nyugodjunk meg, Isten tudja, hogy az adott korszakokban mi a mi feladatunk az Ő globális terveiben, azt kövessük. Nekünk sem kell mást tennünk, mint következetesen követni Isten parancsolatait, nem kötni kompromisszumot a világgal, nem hamis próféták és újfajta kereszténység útjaira lépni, és ez a csendes következetes engedelmesség és hűség lesz a legnagyobb és leghitelesebb jel a kívülállóknak.

Végül pedig, a Jelenések kronológiájában a Sátán végső eloldozása és az összpogány támadás korszaka után már a gonoszok tűzben való megemésztése és az ég és föld újrateremtése jön. Tehát józanul személve valóban közel lehet a vég, bár ehhez még nem földi, hanem kozmikus, égi katasztrófáknak (és esetleg egy globális álmessiás eljövetelének) is be kell következnie, amik viszont meglepetésszerűen is megindulhatnak, viszont nem mindegy, hogyan viszonyulunk a véghez. Lásd mit írt erről Pál Apostol:

Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. (I Thessz 5: 2-5)

Akik a pontos napot kutatják és jósolgatják, akik rettegnek és rettegéssel töltik el emiatt a népet, akik magukat Krisztusnak kiadó és a közeli véggel riogató helyi hamis prófétákat, antikrisztusokat követnek, akik lepaktálnak a bűnös világgal, mert azt hiszik, így mentik meg ők maguk az Egyházat, mintha a Pásztor nem lenne helyzete magaslatán, azok az Ellenfél malmára hajtják a vizet. Akik viszont elfogadják Isten akaratát, akik örömmel, emelt fővel, békésen tudnak a Vőlegény visszajövetelére várni addig, amíg az Atya nem küldi el Őt és akik az Ő fogadására csendesen és következetes engedelmességgel készülnek, úgy ahogyan a Vőlegény kérte, és akik Isten egyértelmű jeleire és útmutatására figyelnek, azok okos Menyasszonyként bejutnak a Menyegzőre.

A bejegyzés trackback címe:

https://daypologetics.blog.hu/api/trackback/id/tr916579167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.